Hála az Audacitynek, egyben van az első adás.  A most következő két novella szó szerint nem fért be a magazinba – az egyik túl hosszú volt, a másik ugyan betűre betartotta a korlátokat, de mégsem lehetett begyömöszölni.

Ideális írások ahhoz, hogy velük kezdjünk.

A novellákat a Figurák Színjátszó Társulat tagjai olvasták fel. Róluk többet is megtudhatunk a honlapjukon.

Az első novella írója Kleinheincz Csilla. Író, fordító, szerkesztő, színész és gladiátor, mostanában leginkább kismama. Eddig két regénye jelent meg, a Város két fül között elérhető a MEKről is, az Ólomerdőnek most készül a folytatása. Novelláival számos kötetben, magazinban találkozhatunk itthon és külföldön is. Ha tetszett ez az adás, és már megvan mind a két regény, akkor érdemes beszerezni a Nyulak, sellők viszonyok című novelláskötetet is ősszel érkezik a Stádium kiadótól.

A második novella szerzője Zaják Krisztián – de egy másik néven még többen ismerik. Amikor megkaptam tőle a novellát, egy linket is mellékelt. Érdemes a hangjáték meghallgatása után megnézni ezt az oldalt.

Az adásra és az írásokra is a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 magyarországi licensze vonatkozik.

Jó hallgatást!

Az író legnagyobb ellensége az ismeretlenség, őt kell legyőzni – ezzel magyarázta Cory Doctorow azt, hogy miért teszi minden művét ingyenesen elérhetővé a neten. Ha igaz ez az angolszáz scifire, úgy háromezerszeresen igaz a magyar szórakoztató irodalomra.

Magyar ponyva, zsánerirodalom  – kevesen olvassák, sokkal több embernek van róla véleménye. Rajongói kedvenc szerzők, kiadók köré csoportosulnak, a szekértáborok között szinte nincs átfedés. A magyar irodalom közönsége eleve ferde szemmel néz az álnevek és harsány borítók mögé bújó alkotókra. Ebből semmi jó nem sülhet ki, gondolják, és az ellenérzések nem teljesen alaptalanok.

Ám ahogy az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás sem elképzelhető a megfelelő mennyiségű növényi rost nélkül, úgy a betűfalók is csak vesztenek, ha kihagyják az értékes ponyvát, ha hiányzik étrendjükből a Rost.

Mert a magyar lektűr is lehet jó – ezt próbálja bebizonyítani a magazin. Nem kell szégyenlősen elrejteni a borítót, a lapot bárki kinyomtathatja magának, a hangos változat hallgatható buszon, villamoson, ha rákérdeznek, mire föl a mosoly, bevallhatjuk – van valami a szórakoztató irodalomban.

Négy hónapja még csak egy fura ötlet volt a lap, olyasmi, amire az ember alszik egyet, és elfelejti.

Ám amikor megérkezetek az első lelkes válaszok, az első izgatott kérdések, hogy mikor jelenünk meg, ahogy belelendültek a felolvasók, már látszott – a magyar fantasztikum itt van, és meg szeretné mutatni önmagát. Már nem lehetett abbahagyni.

Korlátot csak a terjedelem szabott: 3000 leütés. Ez az egyperces terjedelme, a short-short történetek hossza, flash-fiction. Az a hossz, ahol nagyon könnyen lehet rosszat írni – ez egyik szerzőnek sem sikerült.

Szerkesztőnek soha ilyen könnyű, soha ilyen nehéz dolga nem volt, mint nekem az első évad novelláival. Ragyogó írások érkeztek, és aggódni csak akkor kezdtem, amikor elkezdődött a válogatás: mi az, ami belefér a lapba, mi az, amit hagyni kell a hangos változatra?

Remélem, az eredmény önmagáért beszél:  magyar fantasztikum legendái mellett ott vannak a jövő tehetségei – és az elkövetkező hetek adásaiban is felbukkannak olyan nevek, akiktől évek óta várnak új írásokat a rajongók, vagy éppen ellenkezőleg – olyan írók, akik itt lépnek először szélesebb nyilvánosság elé. Külön öröm a nemek aránya – úgy alakult, hogy a kilenc kiválasztott novella szerzőinek több, mint a fele nő. Ritkán látni ilyet magyar zsáner-antológiában.

Akinek pedig ez a pár oldal nem elég – már most elérhető a honlapról az első hangos Rost-epizód, két izgalmas novellával, és kéthetente követi őket az újabb hangos bizonyíték: a magyar szórakoztató irodalom jó.

És ingyenes – legalábbis a Rost. A Creative Commons licensznek hála a lap, a hangos részek szabadon másolhatóak. Ha mégis fizetnél érte, támogass! Elsősorban az írókat – hiszen könyveik ott vannak a boltok polcain. Másodsorban a Rostot, hogy adásról adásra bebizonyíthassuk: van magyar szórakoztató irodalom. És érdemes olvasni.

A következő hetekben reméljük minden kérdésedre választ kapsz a Rosttal és céljaival kapcsolatban.

Várjuk véleményedet, ötleteid, javaslatodat

Addig is: jó olvasást!
Oroszlány Balázs